Ahogy elnézem, soha nem lesz / nem volt olyan boldog, mint én ebben a pillanatban, ha az a legnagyobb szórakozása, hogy kollektív módon büntet minden mozgó élő diákot megoldhatatlan, késő délután íratott dolgozatokkal. Az a képesség, hogy képes elmosolyodni azon, ahogy a legártatlanabb diák majd' elbőgi magát dolgozatírás közben, hogy minden akarata ellenére csak "maga" miatt nem lesz kitűnő az év végén, gondolkodtat el engem azon, hogy bizony Isten egyre jobban kívánom azt, hogy a szeretett Mikola-csöve az ánuszában landoljon. Megforgatva.
A legkisebb tisztelet nélkül,
Midnight÷Moon
Egyébként meg kell hogy mondjam, nincs bennem utálat. Nem vagyok képes folyamatos utálatot érezni bárki iránt is. Csak... egy két órás folyamatos utálatot váltott ki belőlem ez az ember azon a bizonyos szerdai napon (és több lett volna, ha Koptschek meg nem menti a napomat), s ez épp elég ahhoz, hogy kiérdemelje a főszereplő címet ebben a posztban. Aloha. Most pedig megfordulok, és adok egy csókot annak a személynek, aki minden túlzás nélkül a tökéletes ellentéte ennek az embernek. A legtökéletesebb ember a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése