Harmincötödik nap: A letter to an ex / levél egy volt pasidnak-csajodnak

Hagyjuk már ... !

Harmincnegyedik nap: Your favorite quote / kedvenc idézeted

Live for today, gone tomorrow. That's me.
(Roger Waters, Pink Floyd: On the Run)

Mi kell ahhoz, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez az egy szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, kik nem hisznek az akadályok leküzdésében.
(Kurt D, ha jól emlékszem, bár most emlékezetből írtam).

Harmincharmadik nap: What you’re craving right now / milyen ételt-italt kívánsz most

Nagyim világ-legfinomabb-magyarostejfölös-rakottkrumpliját bármikor, bármilyen élethelyzetben megkívánom. Holnap ehetek is belőle, jó sokat, és mind az enyém! De mivel nem is olyan régen ettem néhány falatnyi zsíros kenyeret lila hagymával, most csak azt mondom, hogy csoki! ._.

Harminckettedik nap: A photo you took / egy fotó, amit te készítettél

Harmincegyedik nap: Whatever tickles your fancy / bármi, ami izgatja a fantáziádat

Már megint? Pozitív értelemben véve természetesen még mindig Koptschek az, milyen meglepő, negatív értelemben meg szinte bármi más, pláne ez a jövőhét, ez eléggé demotiváló lesz a számomra.

Harmincadik nap: levél a legbarátságosabb embernek azok közül, akikkel csak egy napra találkoztál

Hello Timi!

Örülök, hogy összefutottunk a bálon, igazán aranyos lánynak tartalak, és továbbra is hálás vagyok a K.-ért tett tettedért :D

Minden jót neked!

Huszonkilencedik nap: Kedvenc színeid

A fekete párosítása különböző színekkel, a kék élvezi a legnagyobb előnyt.

Huszonnyolcadik nap: kedvenc boltjaid

Egyértelműen a könyvesboltok, szerintem az Alexandrában lehet a legjobban mozogni a sorok között, le tudok ülni olvasni (múltkor ott olvastam ki egy Félhold-farm könyvet Jenny Oldfieldtől), bár a Géniusszal sincs különösebb problémám. Láttam a múltkor ott egy magyarul még ki nem adott, német nyelvű Robin Cook könyvet, hihetetlen jó könyvborítóval, ha franciául lett volna, vagy angolul, meg is vettem volna.
A Regio játékboltban nagyon ritkán vagyok, de hogy ott is mennyire jól el lehet lenni... :D Jut eszembe, meg akarom keresni, a száz db feletti műanyag dinoszauruszgyűjteményemet, vajon merre lehet, tesóm biztos elgórta, sajnos én is hagytam még el, kiskoromban. Lehet még mindig gyűjteni kéne, vagy ki kéne állítani valahova.
Illetve, régebben nagyáruházakba is szerettem menni, fene tudja miért. DE. A könyvesboltot semmi sem ütheti, esetleg egy bizsus bolt, azzal a sok gyönyörű nyaklánccal és fülbevalóval és karkötővel, és és ... múltkor láttam egy hosszú nyakláncot, rajta egy 3D-s koponyával, valami iszonyatgyönyörű volt, már csak pénz kéne hozzá...

Huszonhetedik nap: valami, amiben tehetséges vagy

A biológiában. Nem akarok semmi olyasmit mondani, hogy rajz vagy gitár vagy akármi (a kettő közül is inkább a rajzot mondanám mintsem a gitárt), úgyhogy maradok annál, hogy biosz. Szeretem tanulni, és amit eddig vettünk, abban még képben is vagyok. Szeretem. A gyakorlati részét is. Meg ha már itt tartunk, akkor azt mondom: párkapcsolat. Ahogy elnézem ezt a sok bénázást néhány embernél, már erre is születni kell.

Huszonhatodik nap: Kedvenc könyved

Robin Cook összes könyve, nem igazán tudok választani közülük. Legutóbb a Vakságot olvastam, egészen tetszett, teli van izgalommal, de hát ez nem szokatlan.
Most épp egy számomra ismeretlen írónő könyvét olvasom, Házaspárbaj címmel, eddig tetszik, majd megemlítem a nevét, ha érdemes.
Cím szerint megemlíteném még Wilbur Smith: A folyó istenét, nem rossz író ő sem, de azt hiszem, ez az egyiptomi könyvsorozat életének legjobb műve. Kötelezőként volt anno feladva, de akárhányszor újra tudnám olvasni.
Odavagyok még Jenny Oldfield lovas könyvsorozatáért (Half-Moon Ranch), illetve Koptschektől kaptam kölcsönbe még régen (régi szép idők az első csók előtt) az Út a Vadonba c. könyvet, ami igaz történet alapján íródott, néhol kicsit egyhangúak benne a szálak, de kétségkívül megható könyv.

"Az emberi szellem éltető eleme a kalandvágy. Az életöröm forrása az új élmény és ezért nincs nagyobb öröm, mint a folytonosan változó horizont; az, ha többet vársz az élettől, ne törekedj egyhangú biztonságra! Hidd el, jobb az összevissza, rendezetlen életmód, noha eleinte biztosan őrültségnek tűnik. De ha megszokod, akkor látni fogod az értelmét és hihetetlen szépségét. Úgyhogy Ron, egyszerűen hagyd ott Salton Lake Cityt és kelj útra. Garantálom, hogy nagyon boldog leszel, ha megteszed. De attól tartok, nem hallgatsz a tanácsomra. Azt hiszed, hogy makacs vagyok, de te még makacsabb vagy.
(...) Nincs szükséged rá, hogy én vagy bárki más körülötted legyen ahhoz, hogy újfajta fény jelenjen meg az életedben. Ott vár rád, megragadhatod, csak utána kell nyúlnod. Valójában csak magaddal kell megküzdened, a makacsságoddal,ami megakadályozza, hogy a körülményeiden változtass.
(...) Remélem, hogy amikor legközelebb találkozunk, új ember leszel, új kalandok és élmények hosszú sorával. Ne habozz és ne keress kifogásokat! Egyszerűen indulj el és csináld! Indulj és csináld! Meglátod, nagyon, nagyon boldog leszel."

Huszonötödik nap: Levél annak, akit első látásra ítéltél meg

Hello Emberek!

Meg kell mondjam, nagyon sok mindenkiről az első pár perc alapján el tudom dönteni, hogy milyen ember, és ez az esetek kilencvennyolc százalékában be is válik. Rengeteg mindent elárulnak maguk a gesztusok, egy-egy tekintet, a beszédstílus, minden. Én mindenesetre üzenem Timinek, akit tegnap ismertem meg a bálon, hogy egy nagyon aranyos és kedves lány. Koptschek meg is lepődött, hogy ennyiből megállapítottam már akkor, mikor még csak annyit mondott nekünk, hogy üljünk az ő asztalukhoz.

Huszonnegyedik nap: Főbb gondolataid a mai napon

- Mennyi lehet az idő? Biztos van vagy olyan öt óra körül, sötét van és köd, és... OMG ma BÁL! *-*
- 09:15, ideje felkelni.
- 12:00, szoba, haj, konyha, köröm kipipálva, és végre Koptschek is felkelt, gépezzünk egy kicsit, aztán kezdjünk készülődni Nao-hoz.
- 13:48, apa, elkések, induljunk máááááá'
- 14:25, tizenöt percnyi villamosutazás után rájöttem, hogy a velem szemben lévő lány nem azért bámul kifele az ablakon olyan mereven, mert tetszik neki a táj, hanem mert csendben sír, WTF?
- 14:35, Nao barátnője isssstenem de édes :D
- 15:44, Higgyétek már el, hogy NEM KELL NEKEM GÖNDÖRÍTÉS A HAJAMBA!
- 15:46, jesszus, ez a film ez egy katasztrófa, nem akarom nézni, de... úristen, azt a csajt ott NYÚZZÁK?!
- 16:30, Koptschek... *-*
- 18:01, úristen, erről a csokiról már a lejárati dátum is lekopott :"D
- 18:09, khm, megtennéd hogy nem fekszel ilyen erotikusan előttem...?
- a bál előtt, a taxiban ülve azon gondolkoztam, mialatt épp egy sötét hegy tetejéről figyelhettem az esti Miskolc fényeit, hogy az esküvőmön deja vu-m lesz, mikor ugyanígy egy kocsi hátsó ülésén fogok ülni, csak nappal, és nem fekete ruhában. És Koptschek se lesz rézsút előttem, hogy a tarkóját nézhessem.
- Koptschek egyik évfolyamtársnője valami eszméletlenül hihetetlenül aranyos és kedves :)
- nem akarok még menni... várjuk meg az éjfélt
- legyen még egy lassú zene... legyen még egy lassú tánc...
- hölgyeim és uraim... megint elsírtam magam a boldogságtól...

Huszonharmadik nap: Oszd meg a kedvenc számodat

Olyan nem nagyon van. Van néhány, amelyekhez életem legszebb pillanatai kapcsolhatók, szóval... nehéz dönteni. Ordinary Brainw., vagy Charlie Simpson vagy Noel Gallagher vagy Zagar... Szóval bánom is én, legyen az amit most hallgatok. Az abszolút kedvencemet amúgy nem akarom posztolni. Na jó, mert igen, van abszolút kedvenc számom is, ami ritka. Ahhoz köthető életem legszebb pillanata, és volt már olyan, hogy a hallgatására zokogásban törtem ki, a boldogságtól. Annak értéke van, azt nem posztolhatom csak úgy...
Ellentmondásokat írok amúgy. Szóval ezt hallgattam az előbb:


Na jó, posztoljunk kettőt. Ez az egyik szám, ami kicsit közelebb vitt Koptschekhez, szóval ez is nagy kedvenc. Ez már nem instrumentális, de olyan mértékű elvont progresszív rock, hogy... ahw.

Huszonkettedik nap: egy kép, amitől jobb kedved lesz

De itt most kééééééépözööööööööööööööööööööööööööööööööööööööön!

Huszonegyedik nap: Kedvenc tévéműsorod?

Leszoktam a TV-nézésről, az X factort nézzük mostanában K.-val, de ezt is inkább a kibeszélés-szintje miatt. Amit szerettem sorozatot, az...

01 - Prison Break: A sorozat, amit végig néztem, két évad megvan a négyből, és ha lenne időm, újranézném, eredeti nyelven, felirattal. Imádom. Sokkal bonyolultabb a sztori, mint hogy valaki megszökik a börtönből, oszt cső. Tetszenek a karakterek személyiségváltozásai is. Meg a spanyol Sucre nevű szereplő, onnan jött a Sucre név, amit aztán ráruháztam egy pacira :D

02 - Grace klinika: Nem tudom pontosan az évadok cselekményeit, egy-két fontosabb cselekményszál megvan ám, de sajnos ehhez is idő kell, és nem adják a TV-ben. Már csak szakmai szempontból is imádtam nézni.

03 - Lost: Tervezem a befejezését, de agyilag leragadtam a második-harmadik évad végefelé, egyszerűen azért nem tetszett, mert mindent túlbonyolítottak és túl szürreális volt, akkoriban úgy gondoltam h JJ Abramsékkal picit elszaladt a paci. De attól függetlenül egyszer végig kéne majd nézni.

04 - Dr. Csont & CSI Miami: szakmai szempontból és krimi-love szempontból szerettem nézni, mikor nem este volt (=néztem még TV-t valaha) és adták a TV-ben.

Huszadik nap: Levél annak, aki megváltoztatta az életedet

Szia Koppány!:)
Szeretlek!
Üdv. Krisztina
U.i.:
Szerelmem,
Nem győzöm elégszer meghálálni azt, hogy ennyi boldogságot kapok tőled. Hogy minden alkalommal a legboldogabb embernek érzem magam a világon, akárhányszor csak megemlítik a neved valahol, vagy épp mélyen, szerelemmel telve belenézek a gyönyörű szemeidbe, esetleg nevetve nosztalgiázunk azon, hogy is jutottunk el ideáig, oda, ahol most vagyunk, s belenyugodva a ránk váró még fölsőbb szintű boldogságba, mosolyogva tervezzük a jövőt. Nem akarok nyálas levelet írni, és hosszú sorokban kifejteni, miért és mit is köszönök neked pontosan. Igazság szerint leírhatatlan. Megfogalmazhatatlan az is, hogy egyedül te vagy képes képviselni azt a tökéletesnél is jobb embert, akiről egyébként még álmodozni se mertem sohasem. Mit akartam régen? Csak viszonzott szerelmet. És mit kaptam még mellé? Fel nem tudom sorolni, mennyi minden van, amiért minden nap hálát adok annak, akit csak érek. Mindig veled szeretnék lenni, mindig melletted akarok maradni, és mindörökké megmaradni ebben az állapotban. És igen, tudom, ha rajtunk múlik, így is marad. Őszinte szívből köszönök neked mindent. A legszerelmesebb, legboldogabb nő vagyok a világon, a legjobb emberrel maga mellett, akit csak látott a világ. Hihetetlen ez az egész, és... mégis magunkénak tudhatjuk. Szeretlek!

Tizenkilencedik nap: Bármi, ami felizgatja a fantáziád

Koptschek, ő szerintem nyilvánvaló. Nincs túl sok időm, úgyhogy nem ragozom. Koptschek.
De ha a kérdést értelmezzük úgy, hogy mi hoz még lázba, akkor egy gyönyörű ló, a barátokkal való hülyéskedés óra kellős közepén, egy normális lovagló hely, néha sztoriírás, és egészen gyakran maga a biológia, akármilyen szempontból is nézzük. Hihetetlenül érdekel, legyen az tananyag, témazáró, könyv, gyakorlat...

Tizennyolcadik nap: Oszd meg a céljaidat!

Rövidtávú célom erre a télre:
- Egy nem túl hideg, de mégis szűzhavas napon, egy átlagos sulinap után kiutazni Martintelepre, felülni az egyik lóra, egy hihetetlen jót lovagolni egészen addig, míg le nem megy a Nap, végignézzük, ahogy szépen lebukik a horizont alá, akkor lepattanok a paciról, lenyergelem, s mialatt elkezd sötétedni, találkozom Koptschekkel, s a csendes esti, lámpafényes hóesésben rugdossunk egymást porhóval, ugyanúgy, ahogy ősszel tettük a falevelekkel.
Azt hiszem, ebben minden benne van. Egy ilyen napot át szeretnék élni. És belegondolva, nem is lehetetlen. Csak 1500 forint kell hozzá.
Hosszútávú céljaim:
- Mindörökre Koptschek mellett maradni, szerető barátnője (és később más) lenni.
- Biológiával tanulni tovább, esetleg jól kereső virológusnak lenni
- Továbbra is ilyen boldognak maradni. Ha ez nem változik, továbbra is ennyire elégedett leszek mindennel. Addig is tanulok biológiát, lelkesedve.

Tizenhetedik nap: Egy kép, amitől mindig elszomorodsz

Az a kép, ami akkor tárul a szemem elé, mikor Koptschek kijelenti hogy találkozás szempontjából valamelyik nap nem esedékes.

Tizenhatodik nap: Tegyél ki fotót öt híres emberről, aki tetszik neked

És mellesleg le is tett valamit az asztalra. Ha már egyszer híres.
1) Roger Waters, énekes-gitáros, Pink Floyd


2) Rafael Zaq, az Ordinary Brainwash egyetlen tagja


3) Doug Robb, a Hoobastank énekese


4) Ian Somerhalder, színész, még a Lostból szerettem meg, mára nem tetszik hogy nyálas tinisorozatokban szerepel néha. De azért legyen ő az egyik kedvenc színészem. Inkább mégsem. Rá sem ismerek ahogy nézegetem a mostani képeit. És mivel hat híres emberem van, inkább őt fogom most kihúzni. Szóval, Shiroyama Yuu vagy ismertebben Aoi. Egy japán visual kei banda, a GazettE-nek a ritmusgitárosa (igen, fiú).


5) Hayley Williams, szép a hangja és a frufrumat anno az ő mintájára vágattam :)

Tizenötödik nap: Egy levél annak, akit szeretnél megismerni

Hi Zak!

My boyfriend, Koppany wrote you a letter about a few months ago because of the piano tab of Very Old Deluded Kingdom, so I've got enough brave to ask you for an other tab by this time :) For a half year I have thought about to learn some guitar solo from your songs but actually I can't play by ear (and at the same time wanna sing the lyrics but for a Hungarian girl it's so difficult to understand all of the English lyrics). For the first time can I ask you the lyrics or the guitar-tab of Puppet or Labeled Out Loud or Icons of Our Generation? These songs bring me a lot of beautiful unforgottable moments and memories of my life and I'll be so happy if I can learn one of the lyrics or guitar-solo (and also can be happy when I can see the third album out of your hands!)

Good night and my best wishes attend you,
a fangirl,
Krisztina

Tizennegyedik nap: Egy dal a gyermekkorodból

Volt egy dal, amire három évesen táncoltam, tizenegy hónaposan meg már mozgattam rá a kezeimet, itt van a nyelven hegyén a dal címe, de nem jut eszembe egyszerűen. A dallama sem. Úgyhogy jöjjön egy kis Lemon Tree. A Dido-Hunteren is elgondolkoztam, de akkor már lehettem vagy nyolc éves, szerintem Britney Spears-nél is elértem már egy fejlettebb kort, úgyhogy: Lemon Tree.

Tizenharmadik nap: Bármi, ami izgalomba hoz téged

Becses szívem sebességétől fogván majd' kiugorván ama mellkasomból, ha meglátok egy csontvázat vagy tartósított aszcídiát a biosz terem végén lévő "befőttesüveg polcokon". Egyébként tényleg érdekelnek. Agyi izgalom.
Koptschek ő mindenben kimerül (minden értelemben izgalomba tud hozni).

Jelentkezzen az, aki meglepődött!

Tizenkettedik nap: Ma a fogaidat akarjuk látni - publikálj egy ön(arc)fogképet!

Víí. Óemgé. Nem is állnak ennyire csálén a fogaim, képi megtévesztés.

Tizenegyedik nap: Oszd meg a kedvenc recepted

Sokat gondolkozom azon még most is, hogy azt posztoljam-e, amiért teljesen odavagyok, vagy inkább amit szeretek, és nem sokan ismerik? Legyen az előbbi, ha már mégis csak kedvenc receptről van szó. Bár nem az elsőről, amit megtanultam.

Magyaros ekkkksztra tejfölös rakottkrumpli (nyamm)

Kora reggel főzzünk meg egy nagy lábosban körülbelül két kilónyi krumplit, héjában. Amint jól megpuhultak, vegyük ki őket a forró vízből, és hagyjuk kihűlni őket. A krumplikkal párhuzamosan főzzük meg a tojásokat is, ízlés szerint a mennyiséget, ki mennyivel szereti a rakottkrumplit (szerintem legyen átlagban hat tojás). A krumplikat így már sokkal könnyebb lesz megpucolni, bár megvan a veszélye annak, hogy még így is égetnek mint állat. Miután a főtt tojásról is lefejtettük a héjat, készítsünk még oda vagy két doboznyi tejfölt, őrölt borsot, egy pici olajat / nagyon pici házi zsírt, kóóóbászt, sót. És persze egy nagy tepsit / jénai tálat. Az utóbbit jobban szeretem, mert sokkal ízesebb és szaftosabb szokott lenni benne a kaja. (if áááááj hed a gán, sáláláááá.) A tál legaljába rakunk egy nagyon picike olajat / házi zsírt (bár utóbbival még sosem csináltam, nagyim szokta úgy, és köztudottan neki van a világ legfinomabb rkottkrumplija), majd rárakunk elszórtan néhány picike körökre vágott kolbászt, egy pici, szintén körökre vágott tojást, majd az egészet befedjük szintén körökre vágott krumplival, s tejföllel jól beterítjük az egészet. Megszórom borssal és csak ennél a rétegnél sóval is (nem szeretem a sok sót a kajákban, nekem a sótlan ételek a legízesebbek). A tejfölös rétegre rárakunk újabb kolbászokat és tojásokat, és újra befedjük krumplikkal, tejföllel, és pici borssal, s ezt ismételjük addig, amíg el nem fogynak a hozzávalók, vagy csurig nem telik a tál. A legfölsőbb réteg a tejfölös réteg szokott lenni, arra már nem szoktam borsot szórni. Ízlés szerint néhány rétegből ki lehet hagyni a tojást / kolbászt. Ha jénai tálban csináljuk, ne előmelegített sütőbe rakjuk az egészet, más esetben megengedett az előmelegített sütő. Körülbelül egy fél-háromnegyed órás sütés után kész is. Az egésznek a lényege: NE spóroljunk a tejföllel *w*

Tizedik nap: Levél annak, akit a legjobban utálsz

Nem a legjobbkor jött ez a kérdés, tekintettel arra, hogy életem szerelme éppen rézsút mögöttem eszik lasagnét, túlléptük az első huszonnégy órás folyamatos együttlétet, a legszerelmesebb Noel Gallagher's High Flying Birds szám megy (Let the Lord Shine a Light On Me), szóval most csak ennyire futja:

Tisztelt Göndörpasas!

Ahogy elnézem, soha nem lesz / nem volt olyan boldog, mint én ebben a pillanatban, ha az a legnagyobb szórakozása, hogy kollektív módon büntet minden mozgó élő diákot megoldhatatlan, késő délután íratott dolgozatokkal. Az a képesség, hogy képes elmosolyodni azon, ahogy a legártatlanabb diák majd' elbőgi magát dolgozatírás közben, hogy minden akarata ellenére csak "maga" miatt nem lesz kitűnő az év végén, gondolkodtat el engem azon, hogy bizony Isten egyre jobban kívánom azt, hogy a szeretett Mikola-csöve az ánuszában landoljon. Megforgatva.

A legkisebb tisztelet nélkül,
Midnight÷Moon

Egyébként meg kell hogy mondjam, nincs bennem utálat. Nem vagyok képes folyamatos utálatot érezni bárki iránt is. Csak... egy két órás folyamatos utálatot váltott ki belőlem ez az ember azon a bizonyos szerdai napon (és több lett volna, ha Koptschek meg nem menti a napomat), s ez épp elég ahhoz, hogy kiérdemelje a főszereplő címet ebben a posztban. Aloha. Most pedig megfordulok, és adok egy csókot annak a személynek, aki minden túlzás nélkül a tökéletes ellentéte ennek az embernek. A legtökéletesebb ember a világon.

Kilencedik nap: Sorolj fel néhányat a kedvenc blogjaid közül

11:00 - hm...
11:02 - elbambultam. mi is a kérdés?
11:03 - Koptschek Industries, Pillanatnyi Elmezavar, Tizennégy nap, Naplevente, Drafts with Dots (a lovas képek miatt), ~Nausea & Shudder~, Megváltozom...
A profilomból ki tudjátok csemegézni.

Nyolcadik nap: Egy közelmúltban készült fotó rólad

Legyen Koptschek lesifotója. Hm. Melyik legyen ... legyen ez?

És ez nem ugyanaz mint ami a rendes blogomon van

Hetedik nap: egy videó, amit viccesnek találsz

Szerintem még soha, senki nem posztolta ezt a videót "vicces" címszó alatt, mert ez tipikusan olyan, hogy nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Párom ez előtt küldött néhány Madame X-otic vagy ki a tököm-videót, így eleve pihent aggyal hallottam meg életemben először ezt a számot. Perceket át csak vihogtam, annyira hihetetlenül szar, s mikor felálltam a géptől, hogy kicsit kipihenhessem magam a konyhában, újra elkapott a röhögőgörcs, s anyum azon kezdett röhögni, ahogy én röhögök, folyik a könnyem és nem bírok megszólalni. WARNING. Mi a fasz ez a vinnyogás? :"D
A kommentekkel együtt még viccesebb, így sajnos, linket kell hogy adjak:

Kiszel Tünde feat. Valami Hülye - Nézem, Érzem
Igen, a cím legelső két szava nagyon sok mindent elárul.

Hatodik nap: Sorolj fel mindent, amit ma tettél

Hehe.Kezdeném ott hogy pontban éjfélkor szerintem éppen Koptschek nővérének ágyában voltam Koptschekkel, és nem tudom hogy pontban akkor mit csináltam, de a) beszélgettünk b) próbáltunk csendben maradni mialatt mást csináltunk. Őszintén szólva nem néztem az időt. Mit tettem ... adtam okot arra, hogy K. azt mondja, mocskos a fantáziánk, olyannyira, hogy tettlegességig fajuljon kb. minden. Huh. Szóval. Sok mindent tettem ma, többek között szemétkedtem, hajnali három tájt aludtunk, felkeltünk, huncutkodtunk (omg ez a szó), később elvégeztem a napi fürdőszobai teendőket, miután faszombölcsességek után kutattunk facebookon (megint itt egy hülye légy a szobámban és nem hagy blogot írni, ha meg hadonászni kezdek, méltatlankodva zümmögni kezd), s miután hosszasan néztem azokat a gyönyörű zöldes szemeket. Buszoztunk, elkísértem őt a buszmegállóig, aztán anyával, tesómmal és kutyámmal (Fifivel) sétáltunk egy kicsit, fényképeztem, hazajöttem, és mivel nemsokára a rendes blogomban Tablephoto #02-t kell csinálnom, az előbb pakoltam el az asztalomat nagyjából, kicsit bioszoztam is, most pedig befejezem ezt az összecsapott összevissza posztot. Igazából kurvára nem publikus mit csináltam én ma :D A világon összesen két ember tudja. Velem együtt.
És Gtalkozom K.-val.