Azért kettő, mert a mai nap tárgya az, hogy írjak egy szerelmeslevelet annak, akibe szerelmes vagyok. De ez így erőltetett. Lementettem piszkozatba az egészet. Mikor olyan érzelmi hangulatba kerülök, hogy csak közelítő értékkel is meg tudjam fogalmazni azt, mit érzek, megírom. Hiszen úgyis tudod, mennyire mélyen szeretlek.
http://aboutmidnightmoon.blogspot.com/2011/11/huszadik-nap-level-annak-aki.html
2011. október 31., hétfő
2011. október 30., vasárnap
Negyedik nap: Egy fénykép rólad, ami több, mint 10 éve készült
Legyen mindjárt kettő, mert nem tudok dönteni, hogy melyik volt nagyobb jellemző kiskoromban, a mercin való pózolás Görögországban, vagy a pöttyös ruhácskám amit már 11 hónaposan is hordtam Velencében és idegeneket kérdezték meg anyát, hogy lefotózhatnak-e engem mert annyira édes vagyok. Az első kép is szerintem görög, bár megesküdni már nem mernék rá. Ahogy elnézem, Krétában készülhetett ez is.
2011. október 29., szombat
Harmadik nap: Kedvenc film(ek)
Ami a legjobban tetszett a számomra, az a Leonardo di Caprio-s Inception (Eredet) volt, de helyezést ér el még a Viharsziget is, tetszett még Johnny Depp-pel a Sweeney Todd. Filmekről egyelőre ennyit.
Sorozat is ide számít? Szakmai tudnivalók miatt Grace klinika, érdekesség végett CSI Miami, régebben a LOST-ra is rá voltam kapva, illetve egy-két dinoszauruszos sorozat (Dinosaur's Planet) még a dinoszauruszimádó korszakomból :)
Remélem nem hagytam ki semmit.
Sorozat is ide számít? Szakmai tudnivalók miatt Grace klinika, érdekesség végett CSI Miami, régebben a LOST-ra is rá voltam kapva, illetve egy-két dinoszauruszos sorozat (Dinosaur's Planet) még a dinoszauruszimádó korszakomból :)
Remélem nem hagytam ki semmit.
2011. október 28., péntek
Második nap: Sorolj fel mindent, ami ma történt veled
Nézzük sorjában.
Suli:
Reggel kicsit később keltem mint szoktam (5 órakor), így már el kellett volna indulnom, mikor még eszembe jutott, hogy nekem most azonnal kell egy teszkó gazdaságos zacsi, azokat viszont a kuka mögött tároljuk. Okosan előrebillentem a teli kukát, hogy hozzáférjek az említett tárgyhoz, mire a legtetejéről a kupacnak leesik fejjel lefelé egy nyitott halolajos konzerv, rá a combomra. Miután elkiáltottam egy k*rva élet kiáltást, gyorsan leöblítettem vízzel, hátha így ki is jön. Hét órakor, benn a suliban rájöttem, hogy ez nem jön ki, s mivel szerencsémre hosszú póló és térdig érő csizma volt rajtam, felkaptam magamra a szexi testhez tapadó tesinadrágomat, ami jobb időkben lovaglónadrágként funkcionál. Szekszi. Nyolc óra előtt nem sokkal az első emeletről figyeltem az újdonsült kilencedikesek kopaszavatós bevonulását, az évfolyamtársaink megszívatták őket, rájuk aggattak mindenféle oda nem illő ruhát (bugyi a fejre, stb). Kémiával kezdtünk, a közepe táján jóbarátnőmmel, Adrival elkezdtünk röhögni, mikor felírtuk a címek (alkin) és a táblára pillantottunk, már fenn volt az említett vegyület szigmavázas rajza, s ekkor a tanár "gondolom már elő is vettétek a színes ceruzákat hogy berajzoljátok a pí kötéseket"-mondata váltotta ki belőlünk a röhögést a sűrű ironikus bólogatások közepette. Tesiórán át se öltöztem mert nem volt kedvem (minden szünetben egy-egy osztály mutatta be a kopaszavatós táncát) (kémia után ráköszöntem Koptschek tesójára) (nagggyon hideg volt odakinn), nagyon ritkán csinálok ilyet, erre mondja a tanár, hogy jó idő van, menjek ki 60 méteres síkfutást futni. Bemelegítés: zokniban futás két emelet a szekrényig, aztán vissza. 9,1 másodpercet futottam, ami magamhoz képest iszonyat jó. Földrajz semmi, énekórán szakadtunk a röhögéstől, Máté és Kinga előttünk dobálták egymást papírfecnikkel, ártatlan mosollyal be-be segítve, mialatt egy iszonyatos ária ment a háttérben, Adri demonstrálta is, hogy olyan mintha a pali heréjét szorongatnák, s erről valamiért mindkettőnknek eszünkbe jutott a fizikatanárunk (maradjunk magunk között). (19:50 itt zúg egy légy a fülem mellett. Ezek nem halnak ki sosem?!) Matekon eltöltöttünk harmincöt percet a másodfokú egyenletek tippelgetős kitalálásával (alias csicska-módszer), a maradékot meg végre már megoldóképlettel. Adrival azt beszéltük közben, hogy egyrészt mennyire fülbemászó az a kurva HÁLENDÁ, HÁLENDÁ, HÁLÁLÁLÁLENDÁ, másrészt meg mennyire emlegeti mindenki Kovit. A múlt szünetben a számomra legunszimpatikusabb osztály, a perötösök táncoltak, premier plánban láthattam volna a három szexi fiú langyi csípőlengetését, a végén pedig leszedték a legmagasabb fiúnak, Kovinak az ingjét, mire mindenki áhw, aaahwwwwwwwwwwww! Mindig is egy nagy képű gyerek volt. Személy szerint FÚJ. És nekem van viszonyítási alapom. És senki nem lesz olyan jóképű sohasem, mint a szerelmem, az én számomra. Pláne ami a mai napot illeti (de no spoiler). Angolon angol könyvet kellett volna fordítanom, ehelyett olvastam inkább Robin Cook könyvet, magyarul.
Szerelem:
Kora délután találkoztam végre Koptschekkel, együtt mentünk haza, pontosabban őhozzá, felmentünk a szobájába, majdnem romantikusan elszundítottunk egymás karjaiban, úgy nézünk ki mint akik igazán szeretik egymást, és ez mennyire igaz. Ez a romantika eljutott odáig, hogy meg akartam kaparintani a tizenegyedikben készített művészkönyvét, s mivel ő ezt semmi áron nem akarta, minden erejével (és a hajpántnak használt, immár kötélként használatos hosszú textildarabkával) igyekezett ezt megakadályozni, kemény fél óra vérre menő csata, tényleg minden erejével azon volt hogy megakadályozzon :D Én meg cselesen újra és újra kiszabadítottam a kezeimet, minden erőmet összeszedve kúsztam a szekrény felé, de nehéz, ha rajtad ül egy férfi és épp az ellenkező irányba akar engem vinni. Aztán már nem nagyon érdekelt minket a könyv. Olyannyira hogy beleadta egyenesen a kezembe, hogy tessék, nézd :D. Kaptam egy nagy tányérnyi fincsi görög rakott krumplit (és másodszor köszöntem a tesójának) (remélem az elmúlt egy órában a tesói zenét hallgattak), és kaja után meg újra egymás karjaiban kötöttünk ki in another way. De neki szakestre kellett mennie. Nekem meg haza. Kiraktam nála a kémiacuccom, úgyis korrepetál majd, majd segítettem neki feladni rá a hihetetlen vagány egyetemi egyenruháját (és levenni az otthoni ruháit), s úgy éreztem magam majdnem mint egy reménytelen plátói szerelmes, te jó ég, itt áll előttem egy igazi férfi, néhol kisfiús viselkedéssel, és olybá tűnik, mintha valami befolyásos, jóképű, tiszteletre méltó ember feszítene az egyenruhájában. Kifele menet megláttam a macsekját, Cézárt, aki köszönetképpen nyávogott nekem. Odatartom a kezem, hadd szaglássza, mindig ezt csinálja, odasétál komótosan, aztán hirtelen megragadva a karmaival a kezemet, és egy másodperc múlva esik le hogy au, ejnye Cézár! Piciny karmolásnyom, újabb szexepil a nyáron szerzett tüsisbokor karcolásnyom mellé.
Elkísért Diósgyőrig Koptschek, aztán egy finom csókkal váltunk el egymástól ideiglenesen, ő ment szakestre, én meg haza, az úton folytatva RB könyvét.
Otthon
Este már semmi különös, kissé panaszkodnak otthon hogy nem is láttak, majd kikapcsolják a netet hétvégére egy jó pár órára, de nem is akarom felhúzni magamat rajta. Takidát hallgatva épp ezt írom, 20:12, mindjárt megyek is aludni szerintem, Koptschek nincs gtalkon, ilyen is nagyon régen volt már. Az előbb szinte teljesen megtanultam a U2 - The Fly-t gitáron, szólóstul mindenestől.
Ja és Koppány, a debreceni téma sajna jövőhétre esedékes, nem holnapra. ._.
Suli:
Reggel kicsit később keltem mint szoktam (5 órakor), így már el kellett volna indulnom, mikor még eszembe jutott, hogy nekem most azonnal kell egy teszkó gazdaságos zacsi, azokat viszont a kuka mögött tároljuk. Okosan előrebillentem a teli kukát, hogy hozzáférjek az említett tárgyhoz, mire a legtetejéről a kupacnak leesik fejjel lefelé egy nyitott halolajos konzerv, rá a combomra. Miután elkiáltottam egy k*rva élet kiáltást, gyorsan leöblítettem vízzel, hátha így ki is jön. Hét órakor, benn a suliban rájöttem, hogy ez nem jön ki, s mivel szerencsémre hosszú póló és térdig érő csizma volt rajtam, felkaptam magamra a szexi testhez tapadó tesinadrágomat, ami jobb időkben lovaglónadrágként funkcionál. Szekszi. Nyolc óra előtt nem sokkal az első emeletről figyeltem az újdonsült kilencedikesek kopaszavatós bevonulását, az évfolyamtársaink megszívatták őket, rájuk aggattak mindenféle oda nem illő ruhát (bugyi a fejre, stb). Kémiával kezdtünk, a közepe táján jóbarátnőmmel, Adrival elkezdtünk röhögni, mikor felírtuk a címek (alkin) és a táblára pillantottunk, már fenn volt az említett vegyület szigmavázas rajza, s ekkor a tanár "gondolom már elő is vettétek a színes ceruzákat hogy berajzoljátok a pí kötéseket"-mondata váltotta ki belőlünk a röhögést a sűrű ironikus bólogatások közepette. Tesiórán át se öltöztem mert nem volt kedvem (minden szünetben egy-egy osztály mutatta be a kopaszavatós táncát) (kémia után ráköszöntem Koptschek tesójára) (nagggyon hideg volt odakinn), nagyon ritkán csinálok ilyet, erre mondja a tanár, hogy jó idő van, menjek ki 60 méteres síkfutást futni. Bemelegítés: zokniban futás két emelet a szekrényig, aztán vissza. 9,1 másodpercet futottam, ami magamhoz képest iszonyat jó. Földrajz semmi, énekórán szakadtunk a röhögéstől, Máté és Kinga előttünk dobálták egymást papírfecnikkel, ártatlan mosollyal be-be segítve, mialatt egy iszonyatos ária ment a háttérben, Adri demonstrálta is, hogy olyan mintha a pali heréjét szorongatnák, s erről valamiért mindkettőnknek eszünkbe jutott a fizikatanárunk (maradjunk magunk között). (19:50 itt zúg egy légy a fülem mellett. Ezek nem halnak ki sosem?!) Matekon eltöltöttünk harmincöt percet a másodfokú egyenletek tippelgetős kitalálásával (alias csicska-módszer), a maradékot meg végre már megoldóképlettel. Adrival azt beszéltük közben, hogy egyrészt mennyire fülbemászó az a kurva HÁLENDÁ, HÁLENDÁ, HÁLÁLÁLÁLENDÁ, másrészt meg mennyire emlegeti mindenki Kovit. A múlt szünetben a számomra legunszimpatikusabb osztály, a perötösök táncoltak, premier plánban láthattam volna a három szexi fiú langyi csípőlengetését, a végén pedig leszedték a legmagasabb fiúnak, Kovinak az ingjét, mire mindenki áhw, aaahwwwwwwwwwwww! Mindig is egy nagy képű gyerek volt. Személy szerint FÚJ. És nekem van viszonyítási alapom. És senki nem lesz olyan jóképű sohasem, mint a szerelmem, az én számomra. Pláne ami a mai napot illeti (de no spoiler). Angolon angol könyvet kellett volna fordítanom, ehelyett olvastam inkább Robin Cook könyvet, magyarul.
Szerelem:
Kora délután találkoztam végre Koptschekkel, együtt mentünk haza, pontosabban őhozzá, felmentünk a szobájába, majdnem romantikusan elszundítottunk egymás karjaiban, úgy nézünk ki mint akik igazán szeretik egymást, és ez mennyire igaz. Ez a romantika eljutott odáig, hogy meg akartam kaparintani a tizenegyedikben készített művészkönyvét, s mivel ő ezt semmi áron nem akarta, minden erejével (és a hajpántnak használt, immár kötélként használatos hosszú textildarabkával) igyekezett ezt megakadályozni, kemény fél óra vérre menő csata, tényleg minden erejével azon volt hogy megakadályozzon :D Én meg cselesen újra és újra kiszabadítottam a kezeimet, minden erőmet összeszedve kúsztam a szekrény felé, de nehéz, ha rajtad ül egy férfi és épp az ellenkező irányba akar engem vinni. Aztán már nem nagyon érdekelt minket a könyv. Olyannyira hogy beleadta egyenesen a kezembe, hogy tessék, nézd :D. Kaptam egy nagy tányérnyi fincsi görög rakott krumplit (és másodszor köszöntem a tesójának) (remélem az elmúlt egy órában a tesói zenét hallgattak), és kaja után meg újra egymás karjaiban kötöttünk ki in another way. De neki szakestre kellett mennie. Nekem meg haza. Kiraktam nála a kémiacuccom, úgyis korrepetál majd, majd segítettem neki feladni rá a hihetetlen vagány egyetemi egyenruháját (és levenni az otthoni ruháit), s úgy éreztem magam majdnem mint egy reménytelen plátói szerelmes, te jó ég, itt áll előttem egy igazi férfi, néhol kisfiús viselkedéssel, és olybá tűnik, mintha valami befolyásos, jóképű, tiszteletre méltó ember feszítene az egyenruhájában. Kifele menet megláttam a macsekját, Cézárt, aki köszönetképpen nyávogott nekem. Odatartom a kezem, hadd szaglássza, mindig ezt csinálja, odasétál komótosan, aztán hirtelen megragadva a karmaival a kezemet, és egy másodperc múlva esik le hogy au, ejnye Cézár! Piciny karmolásnyom, újabb szexepil a nyáron szerzett tüsisbokor karcolásnyom mellé.
Elkísért Diósgyőrig Koptschek, aztán egy finom csókkal váltunk el egymástól ideiglenesen, ő ment szakestre, én meg haza, az úton folytatva RB könyvét.
Otthon
Este már semmi különös, kissé panaszkodnak otthon hogy nem is láttak, majd kikapcsolják a netet hétvégére egy jó pár órára, de nem is akarom felhúzni magamat rajta. Takidát hallgatva épp ezt írom, 20:12, mindjárt megyek is aludni szerintem, Koptschek nincs gtalkon, ilyen is nagyon régen volt már. Az előbb szinte teljesen megtanultam a U2 - The Fly-t gitáron, szólóstul mindenestől.
Ja és Koppány, a debreceni téma sajna jövőhétre esedékes, nem holnapra. ._.
2011. október 27., csütörtök
Első nap: Mutatkozz be
Loptam ezt a mémet. Méghozzá a szerelmemtől. Ez máris rengeteg mindent elmond rólam.
Wannabearockstar - Midnight÷Moon vagyok, miskolci tizenéves lány lovaglási hóborttal, piciny gitártehetséggel, rock-felé orientálódott szerelmes, aki már fél éve él boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban nála hat évvel idősebb szerelmével. Zárkózottabb vagyok talán mint az átlagember, bár ami mostanság folyik, nem is csodálom. Majdnem mindenki dug majdnem mindenkivel, az a menő ha kettesre zárnak középiskolában, huszonévesen meg elhalálozol tüdőrákban. Sztereotípia-e vagy sem, az ilyeneket elítélem, bár biztos lesz olyan kérdés ez alatt az ötven nap alatt, ami épp erre fog rákérdezni. Szóval igénylem a normális emberek piciny társaságát, mint az aszcídia a folyamatosan szűrögethető tengeri vizet. Biológisön buzisusz, van egy ilyen címkém a Rock Spirit blogomon, szerintem nem hiába. Voltam már plátói szerelmes, szürke kisegér igazi barát nélkül, csürhekövető - és büszke vagyok arra, amivé lettem, és minden igyekezettel azon vagyok, hogy a jövőbeli énemre is büszke lehessek. Kiállok a magam igazáért, a szerelmemért pedig ölnék. De ezt a többi ember is épp eléggé tudja ahhoz, hogy senki ne tegyen ránk bármiféle cinikus megjegyzést. Egyébként is, ki akarna tenni ránk bármiféle cinikus megjegyzést? :)
Amit a legjobban utálok, az infantilizmus és az igazságtalanság, amikből sajnos épp elég van mindenhol.
Nem lesz sok ez az ötven kérdés?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)